2014. szeptember 24., szerda

Beilleszkedés egy új közösségbe

Bekerülni közösségbe, egy új és ismeretlen helyre még a felnőtteknek sem mindig zökkenőmentes feladat. Gondoljuk csak el, hogy milyen lehet egy kisgyermeknek, aki eddig megszokta a meleg otthoni környezetet, anya, apa közelségét, azt, hogy mindig figyelnek rá, meghallgatják őt.
A bölcsőde vagy óvoda először még ijesztő lehet. Nincs ott anya, apa, minden idegen az elején.
Jó esetben az óvónénik megengedik, hogy a kisgyermek bevigye a kedvenc takaróját, plüssét vagy cumiját. Van ahol azonban nem engedik meg ezt, a kisgyermek számár oly fontos kapaszkodókat.

A gyermekek egy részének nagyon nehéz ez az időszak, nehezen válnak el reggel a szülőktől, sírnak, nem akarnak bemenni a csoportba.
Erősítésre, megerősítésre van szüksége. Jó helyre megy, vigyáznak rá (erről győződjünk meg mindenképpen!), talál majd társat, szeretni fogják, stb.

Ekkor szoktam javasolni a Vörösfenyőt az önbizalom erősítésére, a Tárnicsot a hit megerősítésére (bizalom a világban), Bohócvirágot és Rezgőnyárt a félelmek leküzdésére. Egyes esetekben a Napvirágot, ha a gyermek szinte leblokkol új helyzetekben, és vigasztalhatatlanul sír.

Előfordulhat az, hogy a gyermek sír, de csak addig, amíg a szülőt látja, utána jól van. Ilyenkor jelzi, hogy bizony ő azért egy kicsit meg van sértve, hogy neki oviba vagy bölcsibe kell jönnie. Semmi baj ezzel, hamarosan elmúlik. De figyelni kell, hogy valóban elmúlt-e ez belső feszültség vagy munkálkodik benne.
Különösen nehéz a helyzet akkor, ha van még otthon egy vagy több kistestvér, akik még nem érték el az óvodáskort. Ekkor néha előfordul, hogy még ő is szeretne kisbaba maradni, úgy viselkedik, visszaveszi régi szokásait, szeretné, ha ő is ugyanannyi figyelmet kapna, mint kistestvére. Hangával szoktuk ilyenkor őket segíteni.
Hisztire, toporzékolásra jó a Katáng virágcsepp, a Magyal, ha üt, rugdos, vagy önmagát bántja (körömrágás pl.).

Minden gyermek más, más nevelést kapnak, eltérő a környezet. Ebből adódóan minden esetet külön-külön kell vizsgálni. Nagyon fontos, hogy a szülő is magába nézzen, felmérje, hogy vajon ő helyesen cselekszik-e. Érdemes "kívülállóként" tekinteni a helyzetre,  beszélgetni más szülőkkel, az óvónővel, barátokkal. Sokszor ezek a beszélgetések már meg is oldják a helyzetet. Úgy, hogy a szülőben oldódik fel a probléma, majd ezt követően a gyermek is megnyugszik, hozzászokik az új helyzethez.

Ha mégsem, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése