A történet nagyon személyes, a sajátom. 2014. októberében halt meg anyukám. Nem írom, hogy elvesztettem, inkább írhatnám, hogy megtaláltam... csak valahol máshol. Elment, de nem ment el végleg, mert itt van a szívünkben.
Nagyon nehezek voltak az utolsó hónapok, NEKI is, nekem is, a családom többi tagjának is. Akkor rendszeresen szedtem virágkeveréket. Nagyon éreztem hatásukat. Erőt, megnyugvást adtak, ugyanakkor nem vették el tőlem a kompetenciát - ha lehet így kifejezni - a saját döntéseim, megéléseim tekintetében. Én ezért is szeretem a virágeszenciákat. Segítenek, de nem nyomják el az érzéseinket, hagyják azokat áramolni, a megélések pedig mások lesznek. Más szemmel, másképp érzékelünk, de mindenképpen "fogjuk" a mélységeket.
Anya halála után sokáig nem szedtem semmit (hiszen nem is kell folyamatosan, állandóan). Voltak körülöttem segítők, barátok, én csak hagytam magam "megélni". Jól tettem, mert a dolgok úgy kristályosodtak ki, mint a ködből előbújó napfénye.
Ekkor tiszta fejjel kevertem magamnak olyan keveréket, ami visz, előre az utamon.
Mindenkinek ajánlom tehát a megéléseket, benne lenni a dolgokban, és meglátni azt mire van szükség. Merre szeretne továbbmenni, hogyan, kivel, mikor. Ha ezek megvannak kitűnő segítséget nyújtanak a virágcsepp keverékek.
 |
| A krizantém hatalmas energiát biztosít, és védelmet ad. A rózsaszín az anyai szeretet virága |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése