Nemrég olvastam Bálint János régi kedves ismerősöm blogját, http://vilagtengely.blogspot.hu/ benne a Komfortzóna írását. Értem miről ír, mit akar mondani. Saját életem és barátaim jutottak eszembe. Azok aki maradnak a megszokottban, mások, akik ugranak egy nagyot és változtatnak. Vagy ugranak kisebbet, és változtatnak.
Szerintem az önismeret a legjobb gyógyítónk. A felismerések eljuttatnak a segítőhöz is, akire szükségünk lehet, változtatásokhoz, esetleg egy más életformához. Új dolgokat csinálunk, felfedezzünk magunkban egy új oldalt, egy másik ént. ... és lehet azok vagyunk mi.
Eszembe jutottak szeretett virágcseppjeim is, hogy vajon melyikük az, amelyik segít minket.
A Vadgesztenyerügy segít minket abban, hogy ne essünk mindig ugyanabba a hibába, a Dió a változások idején erősít bennünket, a Tárnics visszabillent minket a Forráshoz, a hitünket erősíti, a Vörösfenyő önbizalmat hoz (azaz felerősíti azt, ami bennünk van, mert minden ott van bennünk, és ez érvényes minden virágeszenia kapcsán!), a Bohócvirág a félelmet elűzi.
Aztán persze mindenkinek egyénileg kell még felszabadítani önmagát, akár egyéb, neki szóló Bach-virágeszenciákkal, akár más önismereti módszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése